Lelkes Miklós
2006.07.19. 09:48
A macska Lelkes Miklós
Rám-rámnézett a varázsszemű macska, s szembogaráról gyermekdal, fehér, libbent tova szendergő kék időhöz. Fent fénykereszten csillagzott a Dél.
Az ember meddig érhet el? - tűnődtem. Kövek, földráncok, kettétört szavak... Létnek hiszünk könnycsepp, mosoly, sötétig gyermekdallal eljátszó pillanat!
Rám-rámnézett a bűvösszemű macska. Egyiptom Napja lángolt, és Csoda épült: csontváz-aszályok, s áradások jajíves, díszes hálatemploma.
Macska, hízelgő, selymesen magányos! Szem-titkod szent, s tudom: Titok marad. Hiába találkoztat volt-magunkkal kékfehérben varázsszem-pillanat.
Olykor a Van fáj, - olykor meg a Nincsért nyúlna a kéz, ha gyümölcsöd ragyog teltpirosan, elképzelt Nyár. Szabadság! Mily Alkonyból születne Hajnalod?
A Macska rámnéz. Látom: ő is fáradt. És nincs Titok, mely felelne nekem. Nekem, nekünk. Könnyes Egyetlen Válasz! Nem válasz vagy: maga a végtelen.
Egyiptom Napja lángol fent. Csodákat minek várni? Annyi a bús csoda! Ő is csoda: Napisten. Éltet, pusztít, míg épül új rabszolgák temploma.
Nagy varázsszemben képzelt Nyár ragyog, de teltpiros éggyümölcsét nem lelem. Minden kérdez, - s hallgatsz, Egyetlen Válasz: léttel, nemléttel játszó Végtelen.
|