Áprily Lajos
2006.07.19. 09:44
Áprily Lajos:
Szilencium Joó József emlékének
Mentem haza éjféli óra táján, öregdiákok báli éjszakáján, eremben édes áramlásu bor. Aludt a téli templom-utca mélyen s aludt a holdfényes templom-fedélen a varju-sor.
Én egyszer erre jártam iskolába - Gondolkoztam sok messze-hullt fiun. Némán emelkedett az éjszakába az ó-kollégium. Éjfélutáni, mély szilencium.
És Téged akkor árnyékból, sugárból elém kápráztatott a fél-sötét: szoborszabású, szép atléta-melled, fekete arcod dús szemöldökét, ahogy szemem sokszor rajtad feledtem, hegyi falucska föld-edzett fián. Kemény kezedből hogy repült a labda métás csatákon künn a kúrián! A hó ment és az erdőkig kimentünk hangos fiúkkal várni márciust. A hó jött s dísztelen diákszobában Aranyt olvastunk és Horatiust. És most egy hang suhant fülembe: hangom, ahogy zúgták a boltíves falak, mikor diáklejtésű régi szóval kerestelek, ha nem találtalak: Domine Joó József...!
S talán a hold, talán a bor varázsa a furcsa vágyat sugarazta rám: a hold alatt, a nagy szilenciumban, Domine - hogyha elkiáltanám - S mozdult a hangom - Hallgatott az utca, hallgattak vérestitkú harcterek.
Öregdiákok báli éjszakáján, domine Joó József, kerestelek.
|