Petőfi Sándor
2006.07.19. 09:38
Petőfi Sándor:
A világ az isten kertje; Gyom s virág vagytok ti benne, Emberek! Én a kertnek egy kis magja, De az úr ha pártom fogja: Benne gyom tán nem leszek.
Tiszta e kebelnek mélye; Égi kéz lövellt beléje Lángokat. És a lángok szűzen égnek Szent oltárúl az erénynek E1 nem romlott szív alatt.
Nem építek sors kegyére, Tűrök, mit fejemre mére; Jót, rosszat; Mit ma ád, elvészi holnap; Majd megadja, amit elkap; jellemképe: változat.
Mint a róna, hol születtem, Lelkem útja tetteimben Egyenes! Szavaimmal egy az érzet: Célra jutni álbeszédet Tétovázva nem keres.
És az ég szivem földébe, Drága fádat ülteté be, Szerelem! Koszorúba fűzöm ágit, Koszorúm szerény virágit A hazának szentelem.
Kecskemét, 1843. március
|