Adventi ének
Szent Isten, megáll, amit te mondasz,
Nincs változás te utaidban,
Igéretidben híven megmaradsz,
Hűség látszik munkáidban,
Amit egyszer rendeltél, megteszed,
Szándékod vissza nem veszed.
Első szüleinknek eseteken
Megindult kegyelmességed,
Segíteni kívánván ezeken:
Azt végezte bölcsességed,
Hogy Isten Fia testet felvegyen,
S érettünk eleget tegyen.
Az emberi testet fel is vette,
Óh, mondhatatlan szeretet!
Ki a magas egeknek felette
Él dicsőséges életet:
Az emberi nemzet örömére
Lett a bűnösök testvére.
Jer áldott vendég! Várunk tégedet!
Tisztítjuk te utadat,
Egyengetjük a te ösvényedet.
Mutasd meg nálunk magadat:
Igaz hittel szívünkbe fogadunk,
Állandó szállást ott adunk.
Tisztítsad te is szent érdemeddel
Ebből a bűnnek fertelmét.
Igéddel elménk homályát vedd el,
Világosítsad értelmét,
Adjad, hogy mi is üdvözülhessünk,
Országodba bemehessünk.