A VIRRASZT�K

Vajda J�nos 

Itt a nagy halott el�tt�nk,
Kiter�tve mereven.
A hideg, a t�li �jben,
Csillagolt� s�t�ts�gben
Mi vagyunk m�g �beren.

A sir�sban elf�radt m�r
Valamennyi j� rokon.
Tal�n mi se voln�nk �bren,
Hanem mert a torban, �hen,
R�g�dunk a csontokon.

A csontokon sem r�g�dn�nk,
De h�t - ez a kenyer�nk.
Nem maradt r�nk d�s �r�ks�g;
Fizet minket a nemzets�g,
Ha sirunk, �nekel�nk.

M�r maholnap ez se kell majd.
"El�g volt a gy�sz, a dal.
Ami megholt, f�l nem t�mad.
Haszontalan minden b�nat!
Hajr�, �tel, dal, ital!"

Ilyen szelet hallunk is m�r.
Ki legt�bbet �r�k�lt,
Annak van a legjobb kedve;
Ott van a mult elfeledve,
�s eladva az a f�ld.

Hol pihennek a nagy �s�k,
Kik szerezt�k v�r�k�n
Azt is, amin �k mulatnak...
Idegenek j�l aratnak
V�rben �zott t�r�k�n.

�k alusznak sz�pen, m�lyen;
�bren m�r csak mi vagyunk.
�k alusznak s nem �lmodnak;
Mi virrasztunk �bren, haj csak
�bren is mi - �lmodunk.

�lmodunk mi hihetetlent,
El se merj�k mondani.
A holt szeme f�lig nyitva;
H�tha meg nem volna halva,
S lehetne m�g valami...

A nagy tenger �jszak�ba
Ki-kin�z�nk olykoron.
Mert nem tudjuk, h�ny az �ra,
Hallgatunk a kakassz�ra,
Mereng�nk egy csillagon,

J� rem�nnyel, vak rem�nnyel,
Hogyha megvirradna m�r!
De a hajnal csak nem pirkad,
S amit l�tunk, az se csillag:
Bolyg� f�ny - vagy f�nybog�r!

�s csak oly cs�ndes ne volna!
De ez ugy fojt, ugy ijeszt...
Dalunk is m�r egyre f�rad,
Alig ad m�g b�tors�got...
�gen, f�ld�n semmi nesz...

Szempill�nk is csuklik imm�r...
S ha az �lom elnyomott,
S mi is alszunk, boldog Isten!
Akkor azt�n k�s� minden -
Mozdulhat a tetszhalott!...

1857