A kert polg�ra
Cso�ri S�ndor

Nem akarok ebb�l a kertb�l sehova
menni: se d�sztermekbe, se a politika
csarnokaiba, se a tengerpartra.
A r�mai Kolosszeum nekem el�szk�s�d�tt
napraforg�, s London l�mpaoszlopai
kiny�hetetlen gazok. Itt m�g a
megcsavarodott f�sz�l is elevenebb:
susog a sz�csk�nek, a hason cs�szk�l�
kutya hal�nt�k�nak. H�t m�g a kosbor,
a vadszegf�, a vadm�k! Versenyt
pillang�znak a feh�r selyemlepk�kkel,
k�rre k�rt, �s versenyt a hal�llal.

Amit l�tnom kellett eddig a f�ld�n,
mindent l�ttam: orsz�gok sz�nes
legyez�j�t magasr�l, a lankaszt� ny�rban,
s celof�nz�rg�s� v�rosokat. De a f�vek
sz�v�t s az �rny�kok sz�v�t soha.
A mindennap meghal� Isten�t sem.

Ha megint elmenn�k innen, tudom,
�r�k dolgokat vesz�ten�k. Seb lenn�k,
amelyet elkapartak, seb lenn�k, amely
boldogtalanul utazik, seb, amelyben
sz�tl�tt faluk �rv�i harangoznak.

Sarolta napj�n mellemre ejti
feh�r t�ny�rj�t a bodza. Belecs�nd�l
cs�ndben a csontom is. �gy�k �s b�cs�citer�k
l�rm�ja helyett ezt hallgatom, ezt, ezt
a hull�mokban sz�tgy�r�z� hangot
s a gyalogos r�zsabog�r d�dol�s�t.