�prily Lajos:

Szilencium
Jo� J�zsef eml�k�nek

Mentem haza �jf�li �ra t�j�n,
�regdi�kok b�li �jszak�j�n,
eremben �des �raml�su bor.
Aludt a t�li templom-utca m�lyen
s aludt a holdf�nyes templom-fed�len
a varju-sor.

�n egyszer erre j�rtam iskol�ba -
Gondolkoztam sok messze-hullt fiun.
N�m�n emelkedett az �jszak�ba
az �-koll�gium.
�jf�lut�ni, m�ly szilencium.

�s T�ged akkor �rny�kb�l, sug�rb�l
el�m k�pr�ztatott a f�l-s�t�t:
szoborszab�s�, sz�p atl�ta-melled,
fekete arcod d�s szem�ld�k�t,
ahogy szemem sokszor rajtad feledtem,
hegyi falucska f�ld-edzett fi�n.
Kem�ny kezedb�l hogy rep�lt a labda
m�t�s csat�kon k�nn a k�ri�n!
A h� ment �s az erd�kig kiment�nk
hangos fi�kkal v�rni m�rciust.
A h� j�tt s d�sztelen di�kszob�ban
Aranyt olvastunk �s Horatiust.
�s most egy hang suhant f�lembe: hangom,
ahogy z�gt�k a bolt�ves falak,
mikor di�klejt�s� r�gi sz�val
kerestelek, ha nem tal�ltalak:
Domine Jo� J�zsef...!

S tal�n a hold, tal�n a bor var�zsa
a furcsa v�gyat sugarazta r�m:
a hold alatt, a nagy szilenciumban,
Domine - hogyha elki�ltan�m -
S mozdult a hangom -
Hallgatott az utca,
hallgattak v�restitk� harcterek.

�regdi�kok b�li �jszak�j�n,
domine Jo� J�zsef, kerestelek.